A teljesen új generációs Prado a TNGA-F platformra épül, a régi modellhez képest jelentős fejlesztésekkel, 2.4T motorral, a jól ismert Toyota szuper hibrid rendszerrel, 8AT sebességváltóval és összkerékhajtással, a rendszer maximális teljesítménye 243 kW, maximális nyomatéka 630 N·m.
Ami a motoros felszereltséget illeti, ez a helyi Land Cruiser 250 2.7L szívó motorjához képest jóval tisztességesebb. Az ára azonban egy vödör hideg vizet önt az emberre, hiszen a helyi legalacsonyabb felszereltségű modell ára csupán mintegy 240 ezer jüan, ami csak a fele a miénknek.
De még ha ennyivel drágább is, ez sem tudja megfékezni a Prado keményvonalas rajongóinak őrületét, hiszen az előrendelés megnyitása után mindössze 1 órával a megrendelések száma átlépte az 5000 darabot – csak annyit mondhatunk, a gazdag terepjárósok világát te nem érted.
Ráadásul az új Pradót már a kezdetektől széles körben kritizálták, elsőként a 450 ezer jüanos alapmodellt, amely nem rendelkezik hangfelismeréssel és internetkapcsolattal, nincs napfénytető és oldalküszöb, a műanyag kormánykerék fogása egyszerűen bizonytalan, a manuálisan állítható szövetülés pedig bár praktikus, de nem elegáns – a 450 ezer jüan feletti árral összevetve szó szerint kifosztják az embert.
Emellett az egész belső tér tele van műanyag elemekkel, amelyek funkcionálisan praktikusak és könnyen tisztíthatók, de megjelenésükben igazán nem meggyőzőek – miért nem adnak bőrborítást? Egy ilyen drága autóba valószínűleg senki sem szórna homokot a belső panelekre.
